|
|
|
|
|
Untitled document
 1941-ben születtem Budapesten. Kisgyermek korom óta rajzolok, megszállottan. A mesterséget szakkörökben és táborokban sajátítottam el. Talán ezért van, hogy ma kötelezőnek érzem a tanítást és a táborok szervezését. Legtöbbet a Dési Huber Körben kaptam Tamás Ervintől.
Érettségi után porcelánfestő voltam, majd Egerben matematikát, kémiát és - rajz helyett - műszaki gyakorlatokat tanultam. Első rajzaim mégis ebben az időben jelentek meg, s egy kis kiállításom is volt 1966-ban. Főként karikatúrákat rajzoltam. Később sok mindent csináltam: kultúrházakban, üdülőkben dolgoztam, tanítottam. Közben felismertem a viccrajzolás és a karikatúra közötti lényeges különbséget s újra rajzolni tanultam.
1974-ben barátaimmal megalakítottuk az AKT-ot (Autodidakta Képzőművészek Társasága) és a helyzetünkből fakadó problémák mellett a képzőművészet alapkérdéseivel kezdtünk foglalkozni. Engem a véletlen (?) sodort a papír síkjából kilépő vonalak természetének vizsgálatához, és kitaláltam magamnak egy teljesen saját műfajt: a dobozgrafikát.
Térgrafikai kutatásom 1980 után lendült nagyot, amikor a szabadúszásomat elkezdtem. A dobozok nőttek, körbejárhatók lettek: szobrok is, grafikák is. Mára tagja vagyok egy csomó egyesületnek, társaságnak.
1984 óta tanítok művészeti iskolákban. Korában a Nádasdiban és a GYIK Műhelyben. Most Százhalombattán óvodástól nyugdíjasig vannak tanítványaim.
A tanítást az önmegvalósítás legszebb, leghasznosabb módjának tekintem.
Válaszolok a kiállításaimon elhangzó leggyakoribb kérdésekre.
- Mennyi idő alatt készülnek el a dobozok, s hogy van türelmed hozzá?
- Összefüggő a két kérdés. Mert ha az embert elkapja a munka heve, nem észlel időt, s így türelmetlenséget sem érez. De ne kerüljük meg a választ! A megálmodás és a tervezés időben megfoghatatlan lassú folyamat, de az elkészítés: a rajzolás, szabás, vágás, ragasztás valóban csak napok, hetek, a mérettől függően. A türelem, az bonyolultabb kérdés. Véleményem szerint a művészi munka fontos eleme az aprólékos matatás. Kevésbé látványos egy festő millió ecsetvonását, vagy - más műfaj - egy zenemű millió hangját úgy összehozni, hogy a kívánt harmónia létrejöjjön. Ehhez képest papírt vágni gyerekjáték. A viszonylag mechanikus munkának is megvan a szépsége: meditációs tevékenység, ekkor jönnek a legjobb gondolatok. Türelmetlenül várom, hogy vághassak.
- Mintha brüsszeli csipkéből készülnének a dobozaid.
- Ez még csak nem is kérdés: vád vagy dicséret. "Direkt" elmentem Brüsszelbe. És megértettem Kaján egy régi karikatúráját: az apáca a kolostorban egy gótikus katedrális alaprajzát horgolja. A katedrális világmodell: hatalmas, épített fraktál. Ugyanaz a rendszer, ugyanaz az arányok az ablakok mérműveitől az egészig. A csipke is csillagokból épített univerzum. A türelmes figyelem, ahogy kezünk alatt kibontakozik a világegyetem: magasrendű meditáció.
- Miért papírból, miért nem valami nemesebb anyagból?
- A papír a legnemesebb anyagok egyike! Kétezer éve hordozza hátán alázatosan a legszebb szavakat és a legszebb rajzokat. Hogy szobrászati alapanyaggá emeltük (lásd Magyar Papírművészeti Társaság) csak a meglevő rangját adtuk meg ennek a szerénységében is nemes anyagnak. A papír van olyan időtálló, mint a törékeny porcelán vagy a beolvasztásra váró arany.
Egyébként is: a dobozgrafikák rajzok. Persze ha tehetném, ujjammal rajzolnék a levegőbe.
Más kérdések is elhangzanak, jelről és jelentésről, matematikáról és művészetről, Világról és Istenről. Ezekre a válaszok benne vannak a dobozokban.
László Bandy
|
|
| Copyright © 2008 László Bandy. All rights reserved. |
| | |
|
